Átgondolatlan nedvességvédelem

Az összehangoltság, átgondolatlanság hiánya megmutatkozik a gyakran egy-egy helyi hiba kijavítására alkalmazott szigetelési módszerekben.
A nedvességvédelem összehangoltsága a védelem működésének előfeltétele. Hiába készül el egy utólagos szigetelés (ami a fal meghatározott sávjában vízzáróságot biztosít) ha ehhez a belső padló utólagos szigetelését vízhatlan megoldásúra tervezik, és a két szigetelésfajta megfelelő csatlakoztatásáról nem gondoskodnak.
(Hozzátartozik még a külső lábazat és a terep megfelelő kialakítása, a nedves fal környezetének, vízelvezetésének szakszerű megoldása)

Szintén a nedvességvédelem hibája jön létre akkor, ha az eredetileg jó szerkezeti kialakítású, favázas, természetes anyagokból álló ház vizes helyiségeit nem a megfelelő módon szigetelik, a nedvesség (ráadásul rejtett, észrevehetetlen módon) eléri a faanyagú, penészedésre, rothadásra hajlamos belső felületeket.
A károsodásra esetleg csak a dohos, penészes szag figyelmeztet.

Kapilláris kondenzáció
Még egy – nem régóta ismert – fizikai jelenség nehezíti a dolgot. Ez a kapilláris kondenzáció. A határolószerkezetek belső felületének elemi méretű üregeiben, járataiban (a kapillárisokban)a folyékony halmazállapotú víz már akkor megjelenik, amikor még „messze vagyunk” a telítési légállapottól, harmatponti hőmérséklettől.
A levegő relatív nedvességtartalmának bizonyos értékeinél a kapillárisok részben, vagy teljesen kitöltötték vízzel.
(A kapilláris kondenzáció határértéka a levegő ezen nedvességtartalmának az értéke.) Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy az építési anyagok lambda értéke beépített állapotban megváltozhat, általában nő, aminte ez panelos határolószerkezeteknél tapasztalható, a vasbetonban rétegekkel közbezárt polisztirol hab esetében.

Összefoglalva, a határolószerkezetek tartalék nélküli kialakítása a rosszul értelmezett gazdaságosság rovására is írható, aminek az árát azóta is – építési hibák formájában – fizetjük.

Belső légállapot
A zárt térben tartózkodó ember komfortját befolyásoló tényezők
A túlzottan egyoldalú energiagazdálkodási törekvések, a betervezett épületgépészet elmaradása, vagy az építészeti megoldásokban a homlokzat, illetve tömegképzés előtérbe helyezése révén a belső terek mikroklímája egészen az utóbbi időkig nem kapott elegendő figyelmet.
„…legtöbbször csak a technikailag mérhető energiamegtakarítást veszik figyelembe, ennek emberi kihatásait viszont kevésbé, vagy egyáltalán nem …, lehet, hogy abszolut gazdasági szinten az elért energiamegtakarítás sokszorosát fizetjük rá az emberi oldalon”- írja Louis Van Haart.
A szubjektív közérzet: a komplex hatások alapján az egyénekben kialakuló szubjektív érzés. Irodalmi adatok alapján nagyon sok tényező befolyásolja:
– Akusztikai tényezők,
– Szaglás és légzés,
– Tapintás és érintés,
– Látás és színhatás,
– Hőmérsékhlet, nedvesség és légáramlás,
– Épöletrezgés,
– Különleges tényezők, (napsugárzás ,ionizáció)
– Biztonsági tényezők,
– Csoportviselkedés (szeparáció),
– Napi életmenettel kapcsolatos tényezők,
– Előre nem várt veszélyek hatása,
– Gazdasági tényezők, stb

A felsoroltakból általában a szubjektív hőérzetre vonatkozó tényezőkkel foglalkoznak, melyek a következő paraméterekkel jellemezhetől:
– Levegő hőmérsékhlet (térbeli és időbeli eloszlása, változása)
– A környező felületek közepes sugárzási hőmérsékhlete
– A levegő relatív nedvességtartalma (ill. A levegőben lévő vízgőz parciális nyomása)
– A levegő sebessége

Ezekhez még két, az ember hőháztartására vonatkozó tényező járul:
– Az emberi test hőtermelése
– A ruházat hőszigetelő képessége, (párolgást befolyásoló hatása)

Top